DROG – FALIÚJSÁG

Drogprevencióról kicsit bővebben

Napjainkban rengeteg helyen használják a drogprevenció, megelőzés fogalmakat. Ebben a cikkben megpróbálom röviden összefoglalni, hogy tulajdonképpen mit is jelentenek ezek a fogalmak.

A prevenció jelentése röviden megelőzés. A prevenció olyan tevékenységet foglal magában, amelynek során az első, és legfontosabb cél a vészhelyzetek kialakulásának megakadályozása. Ha egy probléma már kialakult, akkor a prevenció célja e probléma súlyosbodásának és további következmények kialakulásának megakadályozása.

Amikor valaki drogprevencióról beszél, akkor a fenti értelemben vett megelőzésre gondol. A drog-megelőzésnek is több szintje lehet, attól függően, hogy a probléma már kialakult, vagy sem.

Ha még nem alakult ki a kábítószer-fogyasztás, akkor beszélhetünk elsődleges prevencióról. Ezen a szinten magát a problémát, a betegséget kívánják megelőzni. Ez tulajdonképpen a drogmentesek megóvását jelenti.

Az elsődleges prevenció legfontosabb célja, hogy kialakítson a fiatalokban egy olyan egészségszemléletet, amelynek hatására képessé válnak visszautasítani a drogokat. Az ilyen foglalkozásokat elsősorban iskolákban, nevelőotthonokban, óvodákban tartják. Nagyon fontos, hogy a fiatalok korrekt és hiteles tájékoztatást kapjanak a különböző drogokról, például a kellemes érzések, a drogok pozitív hatásai mellett az egészségügyi károkat, illetve a drogok negatív hatásait is meg kell mindenkinek ismernie.

A másodlagos prevenció tulajdonképpen a gyógyítást foglalja magában. Ennek célja, hogy a korai stádiumban lévő eseteket gyorsan, hatékonyan lehessen megoldani. Itt fontos, hogy a szerfogyasztókat megóvják, ha lehet segítséget nyújtanak nekik abban, hogy a lehető legkisebb biológiai, pszichológiai és társadalmi károkat szenvedjék el. Vagyis ha valaki például heroint használ, akkor milyen módon kerülheti el a HIV-fertőzést és tű (illetve vér) által terjedő betegségeket.

Itt a szerek hatásáról történő felvilágosító munka döntő fontosságú lehet. Fontos, hogy a használók tisztában legyenek tetteik, jobban mondva szerhasználatuk következményeivel, lehetőségeikkel és egyéb a kábítószerekhez kapcsolódó kérdésekkel. Ezzel nem csak önmagukat óvhatják meg, hanem a társadalom többi tagját is.

A harmadlagos prevenció (megelőzés) célja a fogyasztók gyógyítása, illetve a leszokott, vagy szermentes droghasználók visszaesésének megakadályozása, visszaillesztése a társadalomba.

A kezelésben lényeges szerepet kap a múlt feltérképezése (kikkel és hol használt az adott drogos kábítószereket, ki az akiktől félteni kell, a fogyasztási szokások megismerése), kikhez lehet támogató segítségért fordulni (barát, barátnő) stb.

Rengeteg szervezet végez az országban prevenciót. Véleményem szerint mégis a családnak van a megelőzés terén kiemelkedő szerepe. A szülői modell, példa és a családi légkör nagyban befolyásolja, hogy egy gyerek miképpen viszonyul a különböző típusú drogokhoz. Például számtalan esetben a gyerekek azt látják a szülőktől, hogy gyógyszerrel, alkohollal, egyéb szerekkel, hogyan lehet megoldani a problémákat. Amikor aztán szembekerül az ilyen szülői mintát látott gyerek, valamilyen problémával, akkor lehetséges, hogy automatikusan ő is megpróbálja a tanult módszert alkalmazni. Jelen esetben még nagyon sok hasonló példát lehetne említeni.

Az iskola, a pedagógus és a szabadidő eltöltésének egyéb terei az elsődleges prevenció legfontosabb területei. A másodlagos, és harmadlagos prevencióban egyéb szakemberek, egészségügyi és szociális területen dolgozók segítik a drogproblémával küzdőket.

A PARTY SERVICE

A Partyservice a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia ingyenes és anonim szolgáltatása.

Miért jött létre a Party Service?

A 90-es években egy könnyűzenei fordulat történt, egyre nagyobb teret hódított az elektronikus zene, és kialakult az úgynevezett techno- és partykultúra. Főleg 17 és 25 év közötti fiatalok egy jelentős része tölti így szabadidejét. Az úgynevezett partyk általában hétvégenként vannak és akár több ezren is szórakozhatnak egyszerre ezeken a rendezvényeken. A résztvevők közül sokan drogokat is használnak, de nagyrészük nem kap megbízható információkat a hatásaikról és a használat lehetséges következményeiről. A partylátogatók általában kannabisz-származékokat (például marihuánát), amfetaminokat (például speede, ecstasyt) és LSD-t használnak. A Party Service azért jött létre a kilencvenes évek végén, hogy hiteles információkat nyújtson a party- és diszkódrogokról és hatásaikról, felvegye a kapcsolatot a droghasználókkal, és ezt a kapcsolatot fenntartsa. A Party Service-t 18 és 28 év közötti fiatalok alkotják, akik szabadidejükben, önkéntesen segítenek a bajban lévőkön. A segítők nem lebeszélik a használókat a kábítószer-fogyasztásról, hanem próbálják csökkenteni a használattal együtt járó ártalmakat (ezt nevezik ártalomcsökkentésnek).

Mit jelent a gyakorlatban (a Party Servicenél) az ártalomcsökkentés?

A Party Service fő feladatának tehát az ártalomcsökkentést tartja. Az önkéntes segítők már körülbelül este 7-8 óra körül megérkeznek a party helyszínére és reggel 6-7 óráig lehet tőlük segítséget kérni. Mint a képeken is látható, színes kendőkkel és lámpákkal, illetve uv csövekkel teszik látványossá és vonzóvá a partylátogatóknak a standjukat (azaz azt a helyet ahol segítséget kérhetnek tőlük). Vizet, pezsgőtablettát, cukrokat (mint például szőlőcukrot), kekszet, és óvszert adnak ingyenesen bárkinek. Ezzel próbálják enyhíteni a drog használat káros következményeit. A segítőik például a helyszínen körbejárva vizet osztanak, azoknak, akik kiszáradnak, vagy rosszul vannak. Ezen kívül szóróanyagokon a különböző drogok hatásairól felvilágosítást nyújtanak.

A Party Service nyújtotta szolgáltatások

Az előző bekezdésben már említettem néhány szolgáltatást. Most kibővíteném az előzőekben leírtakat. A munka fontos része a felvilágosítás. Beszélgetni lehet az itt dolgozó fiatalokkal a drogokról, fajtáikról és ezek hatásairól, váratlan következményeiről. De ezenkívül tanácsot adnak jogi kérdésekben, információkat nyújtanak segítő intézményekről, illetve ha szükséges a Kék Pont, vagy más kezelőhely felé irányítják a klienseket. A lelki segítségnyújtás, illetve a droghasználat káros hatásait csökkentő folyadék, illetve ásványi anyagok, cukor, illetve a vitaminpótlás, illetve keksz adása a segítségnyújtás nagyon fontos része. A zene és a különböző drogok (főleg amfetamin-származékok) hatására a fiatalok több órán keresztül táncolhatnak, akár megállás nélkül is. A drogok hatása alatt gyakran nem érzik a fáradtságot, a szomjúságot és egyéb káros következményeket. A party után, illetve másnap már előjönnek a negatív hatások, mint például a teljes testi kimerültség, depresszió. A Party Service-sek talán legfontosabb feladata, hogy a láthatóan rosszul lévő fiatalokat megkeressék a közönségben, vagy ha szükséges a Party Service-stand közelében elhelyezzék, ha kell lefektetess őket gyékényre, vagy szalmabálára, illetve takaróval betakarják. Ezenkívül ha valaki rosszul van, és a standhoz megy, akkor lehetősége van beszélgetni, pótolni az elveszett ásványi anyagokat, illetve szükség esetén, például ha súlyosan túladagolja magát, akkor mentő hívására is sor kerülhet. A Party Service tehát egy olyan ártalomcsökkentést végző szervezet, amelynek célja a partykon résztvevők biztonságos szórakozásának és a biztonságos táncolásnak megteremtése.

Alkohol, vagy marihuána? I.

Amikor kábítószerekről kezdenek beszélni akár a média, akár bármely baráti társaságban általában szóba kerül a marihuána és az alkohol, és e két tudatmódosító szer összehasonlítása. Gondolok itt arra, hogy például a marihuána veszélyesebb, mint az alkohol, vagy jobban károsítja az egészséget, mint az alkohol stb. Ebben a hónapban először az alkohollal és hatásaival foglalkoznék kicsit bővebben. Ezért a következő néhány sorban megpróbálom összefoglalni, amit az alkohol társadalmi elfogadottságáról és hatásairól tudni lehet. Nem szeretném eldönteni ezt a vitát, mert azt hiszem, hogy ez a kérdés még sokáig lesz napirenden, szeretném, hogy az ismertetett információk alapján magad próbálnád meg átgondolni ezt a témakört és dönteni a kérdésben. A Btk. (Büntető Törvénykönyv) nem definiálja a kábítószer fogalmát. Egy rendelet
kimondja azonban, hogy mit tekintünk Magyarországon kábítószernek, afelől az Egységes Kábítószer Egyezmény dönt. Tehát tulajdonképpen hivatalosan, hazánk a nemzetközileg elfogadott egyezményhez igazodik, az ott felsoroltakat tekintik kábítószernek. Ezen felül az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is meghatározta, hogy szerintük mi számít kábítószernek. „Kábítószer minden olyan anyag, amely a fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet, amelynek fogyasztása tiltott, vagy a nem tiltott anyagok közül, amelyek fogyasztása veszélyes, visszaélésre alkalmas vagy deviáns1”. Általában, ha én a köznapi értelemben kábítószerre gondolok, akkor olyan szer jut az eszembe, amely (a kábítószer szóban is benne van) kábít, más tudatállapotba juttat, bódulatot okoz és ennek következtében (aki használja) nem látja tisztán a körülötte lévő világot, másképp érzékeli többek között a vele történő eseményeket, a beszélgetéseit, az életét stb. Ilyen értelemben mind az alkohol, mind a marihuána egyaránt kábítószernek mondható és nincs különbség közöttük. Ezen túlmenően az alkoholfogyasztás társadalmilag elfogadott, míg a fű szívása nem. Ennek következtében az alkoholt legális (vagyis törvény által megengedett), míg a marihuána illegális, törvény által tiltott drog. Az alkoholfogyasztás, mint írtam társadalmilag elfogadott, sőt bizonyos jeles alkalmakkal egyértelműen összefonódik a szeszfogyasztás. Ahogy szokták mondani a magyar ember bánatában, és örömében egyaránt iszik. Azonban a túlzott (és rendszeres) szeszesital-fogyasztást már a társadalom nagyobb része is rossz szemmel nézi. Ugyanakkor a marihuána fogyasztás esetében nem jellemző, hogy a társadalom többsége különbséget tesz az alkalmankénti és a rendszeres fogyasztás között (azért hozzá kell tenni, hogy a többi illegális droghoz képest jobban elfogadottá vált). Kis mennyiségű alkohol elfogyasztására, gondolok itt az egy pohár jó fajta vörösbor fogyasztására, például vacsora után azt szokták mondani, hogy egészséges az emberi szervezetre. Közepes mennyiségû alkohol fogyasztása, ami néhány poharat jelent növelheti, de le is csökkentheti a szív ritmusát, kitágítja a bõrben lévõ vékony hajszálereket (melegségérzettel jár), csökkenti a testhõmérsékletet, növeli az étvágyat, a nyálelválasztást és a gyomorsav mennyiségét, okozhat vizelési kényszert, növeli a reakcióidõt és rontja a mozgáskoordinációs képességet. Ha valaki már sokat ivott, akkor az alkohol ittas állapotot idéz elő (ez a berúgás). Ez zavarodottsághoz, elfolyó beszédhez, torzult látáshoz, elégtelen mozgáskoordinációhoz vezethet. Gyakran látni berúgott embereket például hányni is. Ezekhez ha valaki ennél is többet fogyaszt, annak nagyon súlyos következményei lehetnek: légzési nehézségek, általános érzéketlenség és eszméletvesztés, extrém esetben (ritkán) légzésbénulás, illetve keringési zavar következtében, akár halál is bekövetkezhet. Az alkohol elsősorban a központi idegrendszerre hathat negatívan. Ugyanis gátolja az idegrendszeri folyamatokat. Az alkoholra az emberek különféleképpen reagálhatnak: van, aki ittas állapotban nagyon barátságossá válik, van, aki azonban rendkívül agresszívvá. De ez függhet a környezettől és az ember adott lelki állapotától is. Alkoholfüggőknél gyakran előfordulnak a verekedések és más erõszakos cselekedetek. Az alkoholnak jelentős szerepe van az erőszakos bűncselekmények nagy százalékának mint például a gyilkosságok, nemi erőszak, személy és vagyon elleni bűncselekmények elkövetésénél. Ezen felül alkoholos állapotban (az előbb felsorolt hatások miatt) a vezetés is nagyon veszélyes lehet. Sok gyógyszer esetében tiltják az alkohol fogyasztását, mert megváltoztathatja a gyógyszer hatását és a kettő együttes alkalmazása nagyon veszélyessé válhat. A drogfüggők között leginkább az idült alkoholisták épülnek le pszichikai-fiziológiailag.
Gyakori az alkoholfüggők esetében az emésztőrendszer, a keringési rendszer, a tüdők, a vesék, a hasnyálmirigy és az idegrendszer rendellenességei, és az alvási és szexuális zavarok. Az étvágytalanság és a különféle táplálkozási zavarok is jellemzőek lehetnek, amelynek következtében csökkenhet a szervezet védekezőképessége a betegségekkel és fertőzésekkel szemben. A rendszeres alkoholfogyasztás lelki függőséget mindenképp okoz, és legtöbb esetben fizikai függőséget is. Az elvonás leggyakoribb tünetei: kezdeti rosszullét, idegesség, nyugtalanság, zavartság, remegés és izzadás, görcsök, hányás, ezt érzékcsalódások és hallucinációk követik. Több nap múlva jelentkezhet a delírium tremens2, illetve rohamok, veszélyes kimerültség és a keringési rendszer összeomlása. A delírium tremens fázisában nagy a halálozási arány. A túlélők hamar felépülhetnek. Az előbb említett delírium tremens fázisa miatt fontos lehet, hogy a leszokást orvosi felügyelet alatt végezzék, így a halál is inkább elkerülhető. Kórházakban szokott lenni speciális osztály (addiktológia) kimondottan a drogbetegek kezelésére, ahol átsegíthetik például az alkoholbeteget is a legnehezebb fázisokon. Azonban mint a többi drognál, ebben az esetben is jellemző a visszaesés: az alkoholisták esetében is vannak tiszta és nem tiszta életszakaszok. A következő számban a marihuána társadalmi elfogadottságáról és hatásairól, illetve a két szer különbözőségeiről olvashattok.

1 A normáktól eltérő viselkedést szokták a deviáns jelzővel illetni. 2 „A delírium tremens általában nem azonnal, többnyire inkább az ivás abbamaradása után 210 nappal kezd kialakulni. Delírium tremensben a személy kezdetben szorongó, amit később fokozódó zavartság, álmatlanság, rémálmok, erőteljes izzadás, és mély depresszió követ. A pulzus általában felgyorsul, láz léphet fel. Az állapot súlyosbodásával tűnékeny hallucinációk, félelmet és nyugtalanságot kiváltó káprázatok, valamint látási érzékcsalódásokkal járó zavartság alakulhatnak ki, amelyek rettegést kelthetnek. A félhomályban látott tárgyak különösen ijesztőek lehetnek. Alkalmanként a beteg erősen zavarttá és tájékozatlanná válik, néha úgy érzi, hogy a mozog a padló, leomlanak a falak és forog a szoba. A delírium előrehaladtával állandó jellegű kézremegés alakul ki, mely néha a fejre és a törzsre is ráterjed, és a legtöbb betegnél súlyosan károsodik a mozgások összerendezettsége. A delírium tremens, főleg kezeletlenül, végzetes kimenetelű lehet.” (Dr. Info)

Alkohol, vagy marihuána? II.

A kendert (cannabist) a történelem során több célból is felhasználták. Például vászont, papírt és kötelet, illetve külön féle festékeket, lakkokat készítettek belőle, ezen kívül pedig madáreledelként is hasznosították.

A kendert ezen felül gyógyszerként is felhasználták, mert nagyon sok fajta gyógyhatású összetevője van. Jó néhány országban vitáznak arról, hogy bevezessék-e a kendert, mint gyógyszert. Az orvosi kísérletek kimutatták, hogy rákos betegeknél alkalmazható a szer, mint fájdalomcsillapító, ezen felül a kemoterápiás kezelés folyamán fellépõ táplálkozási nehézségek kezelésére is jónak bizonyult.

A marihuána, vagy fű általában a kender megszárított virágaiból készül és zöld színű, dohányszerű keveréknek látszik.

Világ szerte a negyedik legnépszerűbb drognak számít, az alkohol, koffein és nikotin után.

A marihuánát vagy dohánnyal összekeverve, cigaretta formájában szívják el, vagy tisztán vízipipából. Ezen felül ritkább esetben süti formájában (space cake), szájon keresztül fogyasztják.

A fű nem mindenkire hat egyformán, ugyanúgy, mint a többi drog. Ez függhet a használó adott lelki állapotától, a társaságtól, a helytől, a helyzettől és a szertől is. Jellemző a fűre, hogy a használó, amilyen lelkiállapotban van, azt elmélyíti. Például, ha valakinek nagyon rossz kedve van, akkor a marihuánától valószínűleg még rosszabb kedve lesz és ez a jó kedvre is igaz.

Általában a fű használatát követően jellemző, hogy felgyorsul a szívverés, a szemet körülvevő hártyában a vékony erek megdagadnak (ettől lesz piros a szeme a használónak), a száj kiszárad, gyakoribb vizelési inger jelentkezik, az étvágy megnő, az érzékelés megváltozik ( a használó másképp láthatja, érzékelheti a valóságot, mint aki nem lát). Általában jó kedve lesz a fűhasználóknak, gyakran nevetgélnek, olyan dolgokon is, amin a tiszta állapoitban lévők nem. Hogyha nem „jön be” a szer, vagy valaki túl sokat szív (túladagolja a szert), akkor előfordulhat, hányás, rosszullét, vagy elalvás, mellkasi fájdalmak, reszketés, ájulás, koordinációs zavarok.

A fűhasználók gyakran számolnak be hallucinációkról, és misztikus élményekről. A használók általában különböző élményekről számolnak be.

A fű okozhat lelki és fizikai függőséget is. Sokáig azt mondták, hogy csak lelki függőséget okozhat, de újabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy fizikai elvonási tüneteket is okozhat a marihuánáról való leszokás.

A rendszeres marihuána-fogyasztás a rövid távú memóriát, a tüdőt és a vesét károsítja legjobban. A tanulási folyamatra is negatívan hat, a szer használója számára a mindennapi életben való eredményes részvételt is megnehezíthetik.

A marihuána használatnak lehet olyan mellékhatása, hogy a családban örökölt rejtett betegségeket korábban előhozza (lehet, hogy csak késő felnőttkorban jött volna elő, de a fű használat miatt 10-en, 20-on éves korban előjön). Ilyen betegség lehet a skizofrénia, vagy például a depresszió. Tudunk olyan esetről, hogy valaki marihuána használat során öngyilkosságot kísérelt meg.

Ha valaki marihuánát fogyaszt, akkor nem szokták ajánlani az alkohol fogyasztását, mert módosíthatja a fű hatását, rosszullétet eredményezhet. Van aki viszont szereti a kettő együttes hatását.

Hogyha az alkohol és a marihuána mellékhatásait és társadalmi elfogadottságát nézzük, akkor az mindenképpen elmondható, hogy az alkohol hazánkban legális, míg a marihuána illegális drog. A köztudatban is inkább elfogadják az alkohol fogyasztását, mint a marihuána használatot. Azonban a leírtak alapján elmondható, hogy mind a két fajta drog jelentős egészségkárosító hatású lehet (főképp ha hosszú távon és rendszeresen használják őket). Azt pedig mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a felsorolt hatások, mellékhatások tudatában melyik károsabb és hogy használja-e bármelyiket a kettő közül (és milyen rendszerességgel).

A herbáldrogok

Hazánkban egyre többen járnak partykra. A köztudatban elterjedt, hogy ezeken a nagyszabású rendezvényeken a fiatalok jelentős része fogyaszt úgynevezett partydrogokat, extasyt és speedet. 2003 óta kezd elterjedni a partykon a növényi eredetű stimulánsok (azaz a herbáldrogok) és a hallucinogének használata is. A következő néhány sorban ezekről, az úgynevezett herbáldrogokról fogok írni. Herbáldrogoknak nevezik a növényi hatóanyagokat tartalmazó, stimuláns1 hatással rendelkező drogokat, amelyeket elsősorban a partykon fogyasztanak, kapszula formájában. A herbáltea fogyasztása is jellemző az ilyen rendezvényeken. Mint a nevéből is kiderül ebben az esetben a növényekből teát főznek. Míg kapszula formájában leginkább csak a partykon fogyasztják ezt a szert, tea formájában akár otthon, a rendezvény területén kívül is jellemző a használata. A partykon általában található egy „herbal shop” elnevezésű hely, ahol ezekhez hozzá lehet jutni. A herbaldrogokat más néven herbalexnek is hívják. Herbalex-ből többfajta létezik. Ezek nagyon színesek, lehetnek egyszínűek, és többszínűek egyaránt. Pirosat, narancssárgát és kéket, illetve ezek kombinációját is meg lehet találni. Mint a szintetikus extasy-t és speed-et, ezeket sem szerencsés alkohollal keverni. Fontos ezek esetében is a folyadék pótlása, hiszen nagy a veszélye a kiszáradásnak. A különböző színű herbálexek különböző fajtákat takarnak. Különbözik az összetételük és ennek következtében az élmények is eltérőek lehetnek. A legtöbb kapszula stimuláns hatású, néhány típus hallucinogén tartalmú, kevés közülük szexuális serkentőszerként is használható. A herbáldrogok szinte mindegyike tartalmaz ephedrát. Ennek a magyar neve csikófarkfű és elsősorban asztmagyógyszerek alapanyagaként ismert. Ennek fő oka, hogy ellazítja a légzőszerveket, és az amfetaminhoz hasonló hatást vált ki a központi idegrendszerből, javítja a koncentrálóképességet, csökkenti az étvágyat és növeli a zsírégetést, és segíti az ideg-izom együttműködést. A herbálex (más néven JAG) ephedrakivonatot tartalmaz, de ezen felül például guarana, kóladió, zöld tea, keserűnarancs, guggulsterone, szalicin (aszpirin) és L-Carnitine is megtalálható benne. Az ephedra szerepel az úgynevezett doppinglistán, de a drogokkal ellentétben a doppingszerrel való visszaélés egy 2000-es alkotmánybírósági döntés óta nem büntetőjogi kategória. A partykon megtalálható még a herbálspeed (Ephedra Supercaps) elnevezésű herbáldrog is. Ez csak ephedrakivonatot tartalmaz hatóanyagként, kiegészítő anyagoktól mentes. Meglehetősen erős szernek számít, mert a károsodás nélkül maximálisan naponta kétkapszulányi vehető be belőle. Ennek megfelelően még erősebb, bevételével az aznapi pörgés/nem alvás úgyszólván garantált. A herbáldrog kapszulák közül hivatalosan egyik sincs forgalomban Magyarországon, de például egy budapesti kis üzletben 800 forintért megvásárolható darabja. Persze az ephedrakivonat (főleg más hatóanyagokkal fűszerezve) elég veszélyes, sok mellékhatása ismert. Például vérnyomás-emelkedés, szívdobogás, remegés, bőrgyulladás, fejfájás, idegesség, álmatlanság, Ezen felül, hasonlóan az amfetamin-származékokhoz, szívinfarktus és agyvérzés is bekövetkezhet. A herbáldrogok a hormonális folyamatokba is beleavatkoznak, pszichés változásokat okozva. Ennek következtében érzelemszegénység, indokolatlan kedélyváltozás, illetve szorongás alakulhat ki, a szedés felfüggesztésével gyakran napokig tartó erős fejfájás és kimerültség jelentkezhet, az abbahagyást követően hosszan tartó depresszió is előfordul.
1 Másképpen serkentőszer, olyan szer, gyógyszer vagy vegyszer, amely az élő szervezetre eufóriás hatást gyakorol, illetve elsődlegesen stimulálja, gyorsítja, izgatja a központi idegrendszer működését.

A látomások kultusza

A Föld összes népe évezredek óta használ különböző növényeket és belőlük készített úgynevezett „varázsitalokat” gyógyításra és vallási-mágikus célokra. Például a peyotl növényt (ez egy kaktusz féle, amely Mexikótól, Észak-Texasig terem) és a belőle nyert hallucinogén anyagot i.sz. 300-ban már használták. A 20. század emberei elsősorban élvezeti céllal használják ezeket a szereket, míg a sámánok, gyógyító emberek, varázslók segítségükkel léptek kapcsolatba rossz szellemekkel, illetve kommunikáltak az isteneikkel. A gyógyítók a drog hatása alatt mondták meg, hogy mi a beteg baja, illetve gyógyítás céljából (pl. hangulatjavítás) is adták nekik. Ezeket a varázsszereket nem használták mindennap, hanem különleges, ünnepélyes alkalmakkor, vallásos-mágikus szertartásokon. A hallucinogén hatású növények mértéktelen fogyasztását szigorúan büntették. Az indiánok hittek abban, hogy ezeket a szereket az isteneik adományozták nekik azzal a céllal, hogy közvetítsenek köztük és a természetfeletti erők között. A következő néhány bekezdésben természetes hallucinogénekről fogunk írni. A peyote kaktuszokat, jobban mondva a belőlük nyert hatóanyagot ( a meszkalint) szerte a világon használták és használják is napjainkban hallucinogén hatásuk miatt. Elsősorban az amerikai kontinensen fogyasztották az indiánok. Tehát ezen növények tudatmódosító hatással rendelkeznek, ezért sok indián népnél érdekes rítusok kapcsolódnak hozzájuk. A peyotl „vallásos használata” sok észak-amerikai indián nép között terjedt el és az 1920-as évekre a legtöbb törzsnél kisebb különbségekkel ugyan, de megegyezett. Például a navahók, komancsok, sziúk és kiowák is a használók közé tartoznak. A peyotlot sokféle betegségre is alkalmazzák (persze a népi gyógyászatban), pl. izületi gyulladásokra, tüdőbajra, influenzára, emésztési problémákra, kígyó és skorpiómarásra, cukorbajra stb. A huichol indiánok sokáig használták sebek gyógyítására, még hozzá bedörzsölték a friss peyotl nedvét a sebeikbe. Ezáltal megelőzték a fertőzéseket, és a gyorsabb gyógyulást is elősegítették. A meszkalin pszichés tünetei tulajdonképpen megegyeznek az LSD hatásaival. Az elfogyasztás után két-három órán belül jelentkeznek a tünetek és körülbelül 4-12 óráig tartanak. Akárhol is végeztek kísérleteket ezzel az anyaggal azt az eredményt kapták, hogy szinte minden alany különböző, csukott és nyitott szemmel egyaránt tapasztalható, rendkívül színes és bonyolult azték vagy indián jellegű, arra emlékeztető vizuális hallucinációkról és mélyreható vallásos-misztikus élményekről számolt be. 1971-ben felkerült a meszkalin a kábítószerek-listájára, de legálisan és illegálisan működő egyházi szertartásokon még a mai napig felhasználják a peyotl kaktuszt. A szertartás maga úgy kezdődött, hogy az összegyűjtött kaktusztesteket a templomukba, illetve az áldozóhelyükre vitték. Az egyik részét felajánlották az isteneiknek. A kaktusz elfogyasztása után körülbelül fél órával jelentkeznek az első hatások. Ez egy különös bódulat és a tudat változása érezhető kisebb érzékelési változásokkal. Fizikai tünetek is előfordulhatnak, mint például légzőszervi nyomás, izomfeszültség (különösen az arc- és nyakizmoknál), émelygés és esetlegesen az előbb említett hányinger. Azonban minden kellemes érzés elmúlik egy órán belül, és ezután mutatkozik meg a módosult tudatállapot. Ez az élmény egyénenként változó. Van, akinél belső nyugalom érzése, van, akinél az egység az élettel, és van akinél fokozott tudatosság és a gondolatok gyors áramlása jelentkezik. A következő pár óra alatt ezek a
hatások elmélyülnek, és vizuálisabbá válnak. Ebben az időszakban a színek intenzitása növekedhet, fényudvarok és aurák jelenhetnek meg tárgyak körül. A tárgyak nagyobbaknak, kisebbeknek, távolibbnak, vagy közelibbnek tűnhetnek, mint a valóságban. A vizuális érzékelésben gyakran nem, vagy csak csekély mértékben tapasztalható változás, de a szemet lehunyva színekben gazdag, állandóan változó minták láthatók. Ismét pár óra elteltével az élmény intenzitása fokozatosan csökken. A gondolkodás ekkora már lelassul, kevésbé zavaros és rendezettebb lesz Végeredményben a módosult tudatállapotban lévő egyén elveszíti tér-, távolság- és időérzékét. A szer hatása alatt lévő emberre jellemző, hogy megtartja emlékezőképességét és öntudatát, kommunikálni lehet vele. A hallucinációk általában pozitívak és a résztvevők a szer hatása alatt nagyon sokféle képet látnak. Az egész élmény tehát kb. 6-12 órán át tart, egyéntől és az elfogyasztott mennyiségtől függően. A peyotl összes hatásának elmúlta után, nincs utóhatás. Kellemes megnyugvás és a világgal való megbékélés várható eredményképp. Éhség nem jelentkezik az élmény alatt. A peyotl kaktuszon kívül a másik legismertebb természetes hallucinogén a psilocybe nevű gomba, amelyet isteni gombának is szoktak nevezni. Ebből a növényből készült italt azért fogyasztották, hogy az istenekkel tudjanak beszélni, ezenkívül fiatalító hatása is volt. Azonban mértéktelen fogyasztása akár öngyilkossághoz is vezethet. Kis adag bevétele után 20-30 perccel testi-lelki ellazulás tapasztalható, nagyobb adag elfogyasztása már lelki változásokat is előidéz. Jellemző a térbeli és időbeli érzékelés megváltozása, érzékcsalódások, és a múltból elfelejtettnek hitt emlékképek merülnek fel. Pupillatágulatot, hidegérzést, hőemelkedéstt, szapora pulzust okoz. A gomba hatása alatt a képek, amelyek láthatóak sokkal nagyobb hatással vannak a használójára, mint a „való világban”. A következő növény, amelyről írni fogunk, az a a maszlag. Ez a hallucinogén Mexikóban honos és az élőhalottak növényének is szokták nevezni. Azért hívják így a maszlagot, mert bizonyos fajtájának rendszeres fogyasztása akár a teljes elbutuláshoz is vezethet. Ez az állapot akár egy hónapig is eltarthat, ha viszont továbbra is fogyasztja a maszlagot, akkor egész életére elveszítheti az emlékezetét. Az indiánoknál jellemző volt, hogy a felnőtté válás küszöbén, a fiúkkal és a lányokkal nagyobb mennyiséget itattak. Ezután a fiatalok 24 órás álomba merültek, amelyik állatot ezen idő alatt meglátták, az lett az védelmezőjük, talizmánjuk. Ezekből a leírásokból látható, hogy a természetes hallucinogének hatására az emberek színes és élénk képeket, monumentális tárgyakat, különleges állatokat láthatnak, amelyek sokkal intenzívebbek és nagyobb hatásúak, mint a szokásos világban tapasztalható dolgok. Azonban ezek nagyon veszélyesek is egyben, hiszen számos mellékhatásuk van. Például a meszkalin csekély adagja kb húsz óráig tartó hallucinációt okoz, eufóriás állapotban. E szert fogyasztó ember használat közben csukott szemmel fekszik. Hasonló állapotba kerül, mint a skizofréniások. A tünetek 1-2 óra múlva jelentkeznek, előtte izzadás, émelygés fejfájás, szédülés és erős szívdobogás érezhető. Általában vidám, de állapota hamar változhat, ha rossz látomásai vannak, félelmek törhetnek elő, rossz érzések Általában világ egyoldalú, torzított képét érzékeli a használó. Gyakori a pánik reakció, előfordulhat szorongás, félelem, halálfélelem. Sok használó élt át ún. „bad trip”-et, azaz rossz utazást. Ilyenkor rémes, fenyegető, bizarr hallucinációk jelennek meg, hosszú időn keresztül rémálmokat okozhatnak. A pánik reakció 8-12 órás lehet. Vizuális hallucinációk (például fények) jelenhetnek meg váratlanul hetekkel, hónapokkal a használat után.

A techno-kultúra

I. BEVEZETÉS

„Monoton ritmusok dübörögnek, tarka maskarába bújt ifjak táncolnak… Eksztatikus mozdulatok, földöntúli mosolyok… A sötétséget időről-időre vakító fehér fények törik meg. A falakon fraktálok villóznak. Kaotikus forgatag… Megáll az idő –kiugrunk az időből! Szintetikus Paradicsom… Mintha egy zónában egy Taz-ban járnánk…” (Kömlődi 1999:188) Ez az idézet Kömlődi Ferenc Fénykatedrális című könyvéből származik és a dolgozatomban bemutatni kívánt techno-kultúra érzésvilágát nagyon jól bemutatja. Tehát a következő oldalakon ezt a kultúrát, múltját, jelenét és jövőjét, illetve a köré épülő speciális világot (szereplőivel, kellékeivel, dramaturgiájával) igyekszem bemutatni, kissé közelebb hozni. Ebben az esetben én Anthony Giddens által is használt kultúra fogalomból indulok ki, miszerint a kultúra nem más, mint „a csoport tagjai által megőrzött értékekből, az általuk követett normákból és a létrehozott anyagi javakból áll.” (Giddens 1995:61) Másrészt ez egyfajta életmód, amely központjában a techno, azaz elektronikus tánczene szeretete áll. Ez kialakította a maga sajátságos viselkedésmintáit, illetve környezetét és e zenét szeretők rétegét. Dolgozatomat a következő képpen fogom felépíteni. Először ismertetem a tecno rövid múltját és jelenét, először külföldön, majd hazánkban. Majd rátérek a partira és jellegzetességeire. Ezek alapján elemzem, hogy miért nevezhető ez a modern szórakozási forma kultúrának, illetve hogy milyen hatása van mind az egyénekre, mind a társadalomra, milyen változásokat idézett elő stb. Mielőtt azonban rátérek konkrétan a múltra, annyit megjegyeznék, hogy dolgozatomat a teljesség igénye nélkül készítetem el, mivel ez a téma elég bő. Rengeteg cikk, tanulmány, írás és jó néhány könyv is íródott e témakörben. Mint az elején említettem inkább összefoglalást kívánok nyújtani és kiemelni általam fontosnak vélt információkat, érdekességeket. E kultúrával szemben elég sok előítélet hangzik el a médiában. Ezeket nem igyekszem eloszlatni, csak más kontextusba helyezni. Valószínűleg minden igyekezetem ellenére nem tudok elég objektív lenni, mivel eleve az információk szelektálása is szubjektíven történik. Mégis remélhetőleg sok újdonsággal szolgál majd dolgozatom azoknak akik nem ismerik még ezt a „kaotikus forgatag”-ot.

II. A MÚLT ÉS JELEN

II/1. A TECHNO MEGSZÜLETÉSE KÜLFÖLDÖN

E formula a nyolcvanas évek legelején jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, Detroitban. Napjainkban elektronikus (tánc)zenének nevezik. E zenét gépi úton hozzák létre, computerek, samplerek, sequencerek, lemezjátszók stb. segítségével. „A három „mesterséges” valóság – a gépzene, a számítógép teremtette képi világ és a tudattágító kemikáliák – egyszer s mindenkorra megváltoztatták, átírták a(z ifjúsági / populáris) kultúrát.” …” (Kömlődi 1999:188) Tehát Detroitban született és e város művészei által terjedt szét szerte a világon. Úttörői voltak: Derrick May, Juan Atkins, Kevin Saunderson és Todd Terry. Hasonló zenék Európában is léteztek a hetvenes években, Düsseldorfban. 1974-ben Autobahnak hívták azt az együttest, amely a Ruhr-vidék szülöttje és először játszott ipari tánczenét. Főbb motívumai posztindusztriálisak, urbánusak. Ezek többek közt: az autópálya,
kamionrobaj, fémes fékcsikorgás, elidegenített és széttorzított jódlihangok. Tehát elmondható, hogy a Németországban létrejövő techno zene egy adott társadalmi kontextusban jött létre. Ez egy elidegenedett közeg, amely a technikai újítások (mint pl. robotok) és magányos emberek tömegének megjelenése által jön létre. Pl. a korabeli német elektronikus kísérleteket Krautrock (káposztarock) gúnynévvel illették. Már a nyolcvanas években itt Németországban megjelentek bizonyos „kellékek” amelyeket napjainkban is előszeretettel használnak partikon. Mint pl. vetített képek, fényeffektusok. Ezután a hetvenes évek végén Nagy-Britanniában is megjelentek bizonyos motívumok, dobgépek, monoton ritmus, nyugtalanító dallamok. 1977-ben Chicagóban hozzák létre azt az ipari raktárból klubbá alakított helyet, amit Warehouse-nak neveznek (ebből jött a house szó). Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a közönség összetétele (feketék, homoszexuálisok) arra utal, hogy a toleranciának mekkora szerepe van egy-egy ilyen alkalommal. A nyolcvanas évek második felében megindult a lemezek kiadása is. Ezzel a folyamattal kezdetét vette az alkotói folyamat demokratizálása, vagyis nincs szükség többet a klasszikus értelemben vett hangszertudásra, hiszen most már a gépek gyártják a zenét. Ez a folyamat kétoldalú, de mindenképpen nagy változást jelentett. Mindenki zenélhetett, mindenféle zenei előképzettség nélkül. „Computervalóság és nincstelenség, mesterséges intelligencia és rogyadozó felhőkarcolók: e kettőség szülte a technót. Nem véletlen, hogy teremtői a krízist legtragikusabban átélő fekete kisebbséghez tartoztak.” (Kömlődi 1999:210) Tehát a modern korral együtt számos gazdasági és társadalmi változás is együtt következett. Detroitban a technika fejlődésének hatására tömegek vesztették el állásukat, ennek hatására elkeseredettség volt jellemző, majd a nyolcvanas években elvesztette a város korábbi pozícióját és lepusztult várossá vált, ahol a különböző devianciák is megjelentek. Ilyen pálfordulat volt szükséges e kultúra kialakulásához. Az első technolemezt a No UFOs-t 1985 áprilisában vették fel és Atkins nevéhez fűződik. 1987 végén és ’88 elején megjelentek az első angol DJ-lemezek is. Egyes chicagóiak 1986-ban, nyaralásuk alatt bemutatták az új stílust Ibizában. Ezek a partik legendássá váltak. 1967-es hippi-nyárra emlékeztető angol és holland acid-house partik nyomán 1988 nyarát ismét a „szerelem nyarának” nevezték el. Ezután hódította meg a világot e zenei irányzat. 1990 januárban nyitották meg az első chill out1 szobát. Itt hangulatmuzsikát játszottak, inkább meditatív zenét. Pl. tengerhullámok, madarak éneke, vízcsobogás stb. Ezt a szokásosnál intellektuálisabb beállítottságú hallgatóságnak szánták, de mára ez is az egyik elengedhetetlen kellékévé vált a partiknak. 1991-ben jelent meg az első nagylemez, amely most már csak ténylegesen techno számokat tartalmazott. (Előtte csak válogatás albumok voltak. Ezután Európa különböző nagy városai, különböző techno irányzatok központjai lettek és egyre nagyobb fesztiválokat rendeztek. Ezáltal egyre több, és több ember válhatott részesévé e modern kultúrának. Ilyen hétvégi népünnepély pl. a Love Parade. Végül a techno zene végső állomásához érkeztem, ide tartozik pl. a jungle nevű irányzat. Azt is mondják, hogy a huszonegyedik században tovább fogja folytatni hódító tevékenységét és még több ember lesz e kultúra részese.

II/2. A TECHNO MEGJELENÉSE HAZÁNKBAN

Magyarországon az első ilyen jellegű rendezvényt 1988-ban a Fiatal Művészek Klubjában tartották meg. Király Tamás „underground divattervező” zártkörű születésnapi partija volt ez, amelyen két amszterdami DJ szolgáltatta a zenét. A Tilos
Rádió 1991-ben kezdte meg illegális adását, amelynek nagy szerepe volt a technozene magyarországi elterjedésében és népszerűsítésében. 1993-tól rendszeresen voltak partik különböző helyszíneken. Pl. FMK-ban, Iránytű-bisztróban, Fáklya-klubban. Ezenkívül megjelentek a szabadtéri rendezvények is, pl. a Tilos Rádió rendezésében stb. 1996-97-re, tehát mintegy tíz évvel azután, hogy Ibizán is megjelentek a partik, hazánkban is kialakult egy állandó közönség, akik igényelték ezt a zenét és a hozzájuk kapcsolódó rendezvényeket. És Magyarországon is a kommercializálódást, azaz széles körben való elterjedését figyelhetjük meg a techno-kultúrának. A külföldi és a magyar történet alapján joggal jelenthető ki az, hogy a techno, az ezredvég zenéje. Közel húsz év alatt tömegek zenéjévé vált. A következő részekben arra keresem a választ, hogy milyen segédeszközök segítségével érte el ezt a sikert, illetve hogy mit nyújt a közönségnek, milyen pluszt ad, és főképp azt hogy kiknek, milyen társadalmi rétegek szórakozási formája. Ebben a körben meg kell említeni a droghasználatot is, mert ez velejárója ezeknek a rendezvényeknek.

III. A PARTIK VILÁGA

III/1. A PARTI KELLÉKEI

Ahogy az elején idéztem tulajdonképpen 3 fontos dolog szükséges egy partihoz: a zene maga, a látvány és a kemikáliák, vagyis a drogok. Ez a három eszköz foglalja keretbe mind azt, amiről ebben a részben fogok írni. A parti kellékeinek leírását a magyarországi rendezvények alapján közlöm, de kisebb-nagyobb eltéréssel a külföldi viszonyokra is ez jellemző. A technozene köré épülő posztmodern kultúrkör igyekszik megőrízni a zenei műfaj eredeti céljait. Erre a szórakozási formára az jellemző elsősorban, hogy sikerült megőriznie az ideológiáktól, valamint a médiáktól való különállását. Alapja a ritmus, egy percen belül 140-150 leütés az alapütem (BPM), amely az emberi szív átlagos és normális állapotához képest duplájának mondható. Ennek a szándékolt hatása az, hogy akár 5-6 órát is képes az ember mindenféle drog nélkül végigtáncolni. Ez a techno egyik titka, a monotónia. Nincsenek szabályok, határok, e ritmus az eszköz a transzállapot megteremtésének. Ez hasonlítható a törzsi társadalmak zenés rítusához, a lemezlovas folyamatosan olyan zenét játszik, hogy a táncosok egész éjjel, megszakítás nélkül hallhassák a zenét. Általában 3-4 csúcspont jellemző egy éjszaka alatt. Egy ilyen tetőpont akár 30 percig is tarthat, majd ismét nyugalmi állapot következik be és monoton ritmus. A zenei választék óriási, végtelen variáció állítható elő egy viszonylag olcsó felszerelés segítségével bármilyen hangból, zenéből. A samplingtechnika2 nyújt segítséget ebben. A DJ-k, vagyis lemezlovasok, akik élőben keverik a zenét szinte sámánként működnek. Vagyis ők alkotják meg azt a zenét, amely a transzállapotot előidézi. A rajongók úgy érzik, hogy elnyeli őket a zene, és a tánc által „egyesül az emberi test a zenével”. (Koster 2000:31) A gyors ritmus vidám, felszabadult érzést kelt, aki nem táncol, illetve még soha nem vett részt ilyen eseményen az nem értheti meg ezt az érzést. A más tudatállapotot a mechanikus mozdulatok újraismétlése (illetve a különféle drogok használata) is elősegíti. Tehát a zene központi szerepén túl a látvány és a környezet is hozzájárul az élmény átéléséhez. Ezek a következők: szórólapok, plakátok, helyszínek, dekoráció, vetítés, a chill out zóna. A szórólapokról tudhatják meg a rajongók, a főbb információkat a rendezvénnyel kapcsolatban. Ez az első lépcsőfok. Segít a szelektálásban, amelynek meghatározója a helyszín, DJ, belépőjegy ára stb.
Ezekről a szórólapokról, más néven flyerekről tehát kiderül a parti helyszíne, ami a választás egyik legfontosabb mozzanata. A helyszínek többfélék lehetnek. Mivel nagyon szerteágazó a zenei kínálat, ezért vagy olyan partit szerveznek, ahol egy helyszínen 5-6 féle, elkülönített teremben lévő zenei műfaj is megjelenik, vagy olyat ahol csak egy. Ez általában művelődési házakban valósítható meg leginkább (pl. Almássy tér). Helyszínek tekintetében a szervezők a mérvadóak, anyagi lehetőségeikhez mérten bárhol megrendezhetik az eseményt. Nagyon sokféle variáció elképzelhető, van ahol csak egyszer-kétszer rendeznek partit és van ahol bizonyos időközönként. Lehet szabadtéren és lehet pl. gyárépületben is. Az első szabadtéri rendezvény hazánkban 1994-ben volt a János-hegyi kilátónál. A rendezvény tarthat 8-48 órán át. A látványhoz hozzátartozik még a dekoráció is. Ez általában tematikus, valamilyen irányvonalat követ. Ehhez tartozik a partik talán leglátványosabb része, amely a legintenzívebb inger: a vetítés is. Ezt VJ, vagyis a visual jokey kezeli. Ennek a lényege az, hogy színes diákat vetítenek a falra vagy mozgóképeket. Bármilyen témájú film megjelenhet, a műfajok általában széles skálán mozognak. Vagy egy speciális vetítést is alkalmazhatnak, ami a számítógép segítségével a zene ritmust követi. Tehát a képi világ teljesen azonosul a zeneivel. A lehetőségek itt is korlátlanok, csak a képzelet szabhat határt mindennek. A látvánnyal szorosan összekapcsolódik a térelrendezés is. Vagyis a performance-ok, különböző tánccsoportok, a chill out zóna. Erről az utóbbiról már többször tettem említést. Ez egy speciális része a partinak. Ez egy több funkciós tér. Egyrészt ha valaki pihenni akar, akkor ide térhet be, mert az egész szoba, terem kialakítása ezt szolgálja. Megnyugtató, halk zene stb. Másrészt az ismerősökkel itt lehet beszélgetni, tehát szociális funkcióval is rendelkezik. A többi tér általában nem teszi lehetővé a szóbeli kommunikációt az emberek között (kivéve a büfé). A kellékek közé tartozik még a drog is. A hazai techno-partik állandó kísérője a kemikália, aminek több oka is van. Egyrészt mivel ez az egész partikultúra a modern korban született és a szintetikus kábítószerekkel szinte egy időben jelent meg ezért sokkal toleránsabb, elfogadóbb minden újjal szemben, hiszen ő maga is új. Másrészt a diszkódrogokat (ecstasy, speed) mondhatni pont az ilyen helyek számára fejlesztették ki. Ezeknek a hatására az emberek sokkal közlékenyebbé, felszabadultabbá, barátkozóbbá válnak. Tehát a gátlásokat feloldja, ezáltal a tömegben mindenki mindenkivel jó kapcsolatban van, mosolyog, kedves, segítőkész, az agresszió megnyilvánulási formái csak elvétve fordulnak elő. Másrészt mivel ezek stimulánsok ezért 3-6 órára felgyorsítja a szívverést, az egyén úgy érzi fáradhatatlan így általában végig bírja táncolni az egész éjszakát. A drogfogyasztó magatartás ebben a helyzetben elfogadott dolog. Sokan hozzák magukkal a szereket, de nagy számban vásárolják a stimulánsokat a partin előforduló ismerős dealerektől. Akár a legnagyobb tömeg közepén is létrejöhet az üzlet, senkit nem érdekel és nem zavar. Nem ritkák a szerhasználat hatására a szeretetkitörések sem. A tudatmódosító hatásnak is nagy szerepe lehet a használatban. Főleg ilyen célból régebben az LSD-t használták, de ez egyre ritkább. Ennek hatására hallucinációk következtek és az érzékelés megváltozott. A stimulánsok hatására is kissé módosul a tér és idő érzékelés, illetve a használó csak a jelennek él, a hétköznapok gondjait egész éjszakára elfelejti, így a teljes ellazulás is bekövetkezhet. A drogokkal szembeni magatartásformákat 4 kategóriába lehet sorolni: teljes elutasítás, könnyű drogok használata, stimulánsok, vagy hallucinogének, illetve a mértéktelen fogyasztás. Miután az alapvető ingerkeltő kelléket már ismerjük, most a dramaturgiai részeket ismertetem, vagyis hogy épül fel egy ilyen esemény.

III/2. A PARTIK DRAMATURGIÁJA

A partik időtartama változó. A szabadtéri rendezvények sokszor több napig is tarthatnak, a zárt térben rendezettek reggel 6-7 óráig. Jellemző a partikra, hogy egy-egy nagyobb társaság együtt megy. 22-23 órára tehető a bemelegítő fázis, vagyis amikor még nincs nagy tömeg és zene is lassabb. A legtöbben 24-01 óra között érkeznek, ilyenkor már emelkedik a hangulat, a zene egyre gyorsul. Reggel 04-05 óra felé már sokan elérik a holtpontot. Ha van több szoba, akkor az egyikben már biztos nyugodtabb zene szól, itt lehet regenerálódni. A másik szobában akár reggel 06-07 óráig is tarthat a parti. Ezután kezdődik az afterparty3. Ezeknek is funkcionális szerepük van. Ilyenkor zajlik a tényleges társasági élet. Mivel az éjszaka folyamán nincs lehetőség beszélgetni, mert a tánc áll a középpontban, ezért ezt az időszakot használják ki a résztvevők, hogy ismerőseikkel kommunikációt folytassanak. A másik nagyon fontos szerepe az ezeknek az afterpartikanak, hogy a drogok hatása teljesen kimenjen a szervezetből és utána otthon ténylegesen ki tudják magukat pihenni a drogfogyasztók. A következő részekben a partivilág közegét fogom bemutatni. Ebből valamelyest ki fog derülni, hogy miért olyan vonzó is ez a világ és ez a szórakozási forma.

III/3. A PARTIKVILÁG KÖZEGE

Aki jegyet vált egy techno-partira, először, amikor belép a helyre a partik különleges atmoszférájával fog találkozni. A legtöbben emiatt és a zene szeretete miatt járnak ilyen rendezvényekre. A résztvevők általában nem tudják megfogalmazni mitől annyira különleges ez az atmoszféra, a parti előző részben felsorolt kellékei azonban, e megfogalmazhatatlan élmény átélését segítik elő. A parti-térben a realitás és irrealitás keveredik. E parti-világban mindenki egy nagy közösség része. Jellemző a közösség attitűdjére, hogy szinte minden egyéni cselekményt a leg messzemenőkig tolerálnak, ugyanakkor minden résztvevőt befogadnak. Nem jellemzőek az agresszív cselekedetek, verekedés csak nagyon ritkán fordulnak elő. A tolerancia abban mutatkozik meg, hogy szinte bárki bármilyen ruhában megjelenhet és a droghasználat is elfogadott (míg a magyar törvények a fogyasztást 2 éves szabadságvesztéssel büntetik). Tehát a parti-térre egy speciális tömeghelyzet jellemző. Az itt megjelenő emberek elsődleges célja a szórakozás. A parti kellékei, a helyek is azt segítik elő, hogy az emberek a pénzükért jól érezzék magukat. A résztvevők kiszakadva a hétköznapok sivár világából, úgy érzik hogy teljesen felszabadultak, megszabadulnak gátlásaiktól, feloldódnak a tömegben. A közösség létrehoz önmagának egy olyan kontextust, amelyben mindenki jól érezheti magát és egy máshol át nem élhető eksztatikus-eufórikus élménnyel gazdagodik. A tánctéren van az élmény-centrum. Habár minden ember egyedül táncol, mégis úgy érzi, hogy „minden összhangban van, és a körülötted lévő több száz emberről tudod, hogy ők is ugyanazt érzik, amit te”. De ez az érzés (mint már említettem) megfoghatatlan. A közösség minden tagja osztozhat ebben az élményben, de ez nem feltétlenül jelenti azt hogy mindenki fog is. Ugyanakkor az élmények átélése egyénenként változik.

III/4. AZ EGYÉN A TÖMEGBEN

A partik világára jellemző egyfajta „olvasztótégely-jelleg”, vagyis hogy bárki megjelenhet, bármit megtehet. Tehát ez megadja az egyén számára azt a cselekvési
szabadságot, amely semmilyen más szórakozóhelyen nem lehetséges. Nyílt konfliktushelyzetek nem jellemzőek a partikra, és minden cselekvés megengedett addig, amíg az mást nem zavar. A szóbeli interakciók folyamatosan akadályba ütköznek, a kommunikáció csak testbeszéd és mozdulatok formájában lehetséges. Így a résztvevők a legalapvetőbb közlésekre szorítkoznak. A résztvevők körbe-körbe mozognak a tánctéren, de ez nem egy célirányos mozgás, hanem az egyének különböző ismerősökkel találkoznak az éjszaka folyamán. „A résztvevők, baráti társaságok tagjai a parti során laza kapcsolatban maradnak egymással, külön-külön mozognak, de újból és újból megkeresik egymást, jelzik ottlétüket, s akik együtt jöttek, az esetek legnagyobb részében együtt is mennek el.” (Fejér 2000:39) Mivel ez egy társas tevékenység, ezért a legtöbben egy baráti társasággal érkeznek. A résztvevők között vannak beavatott és kevésbé beavatott személyek. A partiélmény elsajátítása úgy is felfogható, hogy ez egy beavatási folyamat, hiszen tanulás által sajátítja el az egyén, hogy hogyan kell viselkedni, hogyan kell kezelni a különböző ingereket egy parti során. Tehát az egyén eljut egy beavatatlan, azaz újonc státuszból egy beavatott, azaz gyakorlott partira járó státuszig. Most a beavatottság különböző fokozatait fogom bemutatni. A magasabb fokú beavatottság „a szerepek repertoárjában nagyobb választékot jelent”.(Fejér 2000:44) Az aki első alkalommal vesz részt egy partin, annak ez az egész helyzet új és inkább hagyja magát, hogy az események sodorják. Ugyanakkor aki már többször vett részt ilyen eseményen az, nem akarja már átélni a parti minden egyes mozzanatát, hanem kiválasztanak egyet-egyet. Jellemző, hogy inkább a parti centruma és perifériája között ingázó gyakorlattal foglalják el magukat, vagyis kiválasztják, hogy éppen barátkozni, beszélgetni, vagy táncolni szeretnének. A beavatás tehát nem más, mint a partiélmény centrumába való belépés. Először az egyének végigtáncolják a partit. Majd a kitartó partilátogatók körében a kószálás korszaka a következő. Erre a szakaszra jellemző, hogy a résztvevők kevesebbet táncolnak, szakaszosan vesznek részt a centrumban. Ezt nevezhetjük az élmény „kultúrává alakításának”. Később sokan már egyáltalán nem táncolnak. Van egy külön kategória, ezt nevezik gubbasztóknak. Jellemző rájuk, hogy partiélményük „nem közvetlenül a centrumhoz kapcsolódott, ugyanakkor a periféria (társas-interaktív) terével szemben a centrum (társas-átélő) élményhez hasonló (magányos-átélő-szemlélő) viselkedésre állították be magukat”. (Fejér 2000:45) A beavatottak feladata az is, hogy az újoncokat bevezessék a partik világába. Jellemző a szerepek nagyfokú átjárhatósága. A személyek észlelése külsődleges jegyek alapján történik, vagyis az ismerkedésnél az öltözködés, a hajviselet, a mozdulatok dominálnak. Gyakori a spontán módon létrejövő kapcsolat, azonban ezekre jellemző, hogy hosszú távon nincs folytatásuk. A kapcsolatok teremtése csak a parti bizonyos helységeiben lehetségesek, mivel a hangos zene miatt a tánctéren ez a fajta tevékenység szinte lehetetlen. Például a chill out szoba erre a célra tökéletesen alkalmas. Ugyanakkor az is jellemző, hogy a résztvevők azon része, akik már régebb óta járnak ilyen eseményekre, azok elég gyakran találkoznak (és szinte csak itt) olyan ismerőseikkel, akikkel már hosszú ideje nem láttak. Tehát ilyen értelemben is van egyfajta társasági szerepe ezeknek az eseményeknek.

IV. KULTÚRA VAGY SZÓRAKOZÁSI FORMA?

Ebben a részben arra próbálok választ keresni, hogy miért terjedt el szerte a világon ez a szórákozási forma, miért nevezhetjük kultúrának, illetve milyen hatása van a fiatalok
életére és a társadalomra. Véleményem szerint napjainkra ebből a speciális szórakozási formából egyfajta szubkultúra vált. Mint a dolgozatom elején említettem a hetvenes-nyolcvanas évek folyamán számos gazdasági-társadalmi változás történt, amely hatással volt a kultúrára is. A technika fejlődésének következtében emberek tömege érezte, hogy élete sivárrá válik, elmagányosodnak stb. És ekkor jelent meg ez az új zene, amely erre a technikai fejlődésre és változásokra épít. Magyarországon is a kilencvenes évek elején jelent meg a techno, amikor a magyar társadalom átélte a rendszerváltozást és a bizonytalanság érzése az egész társadalomra jellemző volt. Erre a szórakozási formára jellemző, hogy a rendezvények általában hétvégenként vannak, és leginkább fiatalok köréből kerülnek ki a résztvevők. Míg a hétköznapok világára a realitás, a szürkeség jellemző, addig az események időtartamára (amely mint már említettem akár elérheti a két napot is) a fiatalok egy egész más közegbe „csöppenek”. A partikra az irrealitás, a csillogás, az általános jókedv jellemző, hiszen mindenki jól érzi magát. A fiataloknál nagy problémát jelent a modern korban társas kapcsolatok hiánya, vagyis ezen azt értem, hogy sok fiatal érzi magát magányosnak, helyzetét kilátástalannak. Azonban sok partilátogató a hétköznapok világából érzi menekülésnek a partikat és már a hét elején a következő partit várja. Amikor belép egy ilyen nagyszabású eseményre, bekerül az élménycentrumba teljesen más világban érzi magát, egy közösségben, ahol nincsenek határok, a cselekvéseit nem korlátozzák, ellenőrzik, nem kell a hétköznapokra gondolni. Másrészt kapcsolatok létrehozása is könnyen lehetséges, bárkihez oda lehet menni beszélgetni, aki szimpatikus és kötetlenül elbeszélgetni. Az elfogadó attitűd is fontos eleme a partikultúrának. Mindenféle másságot a jelenlévők tolerálnak. Például a kábítószer-fogyasztást, amit Magyarországon a törvények büntetnek, az itt elfogadott, sőt természetes. Miért is nevezhető kultúrának a techno? Jellemzők rá bizonyos értékek, normák és anyagi javak. Alapvető értékek például a tolerancia, az elfogadás, a másság tisztelete, a zene szeretete. Vannak bizonyos konkrét elvek és szabályok is, amelyek követését mindenkitől elvárják. Például hogy a chill out szoba mire való, hogyan kell viselkedni a parti ideje alatt stb. És a techno létrehozott bizonyos anyagi javakat is mint a hanghordozók, speciális technikai felszereléseket stb. Ehhez az egész kultúrához hozzátartozik egyfajta speciális életmód, amibe a droghasználat, az éjszakai élet is beletartozik. Végül is nevezhetjük egyfajta szubkultúrának a technot és az ehhez tartozó világot. Azonban e szubkultúra megjelenése a társadalomban is alapvető változásokat idézett elő. Mivel a belépőjegyek általában több ezer forintba kerülnek, ezért a résztvevők rétegét eléggé predesztinálja. A társadalmat is eléggé megosztja. A partilátogatók az itt közvetített értékeket vallják magukénak és próbálják közvetíteni a társadalom többi tagja felé. Ez a közvetítés általában csak részben sikerül, hiszen az itteni élményt csak a résztvevők érthetik meg teljes egészében. A társadalom másik részét a partira nem látogatók alkotják. Őket több csoportra oszthatjuk. Vannak, akik elfogadják ezt a kultúrát, de nem akarnak résztvenni ilyen eseményeken. Vannak, akik már részt vettek de nem tetszett nekik ez a világ. Vannak, akik még nem vettek részt, de szeretnék megismerni ezt az élményt. És vannak, akik nem fogadják el ezt az egész kultúrát és a modern kor egyik káros következményének tartják. Az azonban tagadhatatlan, hogy pénzigényes és pénztermelő beruházás. Ez a mozzanat is hozzásegítette ahhoz, hogy robbanásszerűen elterjedjen a nagyvárosokban. A belépőjegyekből és a helyben történő fogyasztásból, illetve a zene-és ruhakereskedelemből, illetve a drogkereskedelemből származik a legtöbb bevétel. Vannak olyan partik – a nullszaadósok -, amelyek lényege hogy a befektetett pénz éppen
hogy csak megtérüljön. A másik típusba azok tartoznak, amelyeknek lényege, hogy minél nagyobb hasznot hozzon. Azonban az egy jellemző tendencia, hogy egyre több és több ember kapcsolódik ehhez a kultúrához és ezáltal egyre többen élnek meg belőle, illetve egyre több pénz van benne. Minden esetre, egyenlőre még a dealer keresi a legtöbbet egy-egy ilyen eseményen, hiszen a drogfogyasztás egyre inkább összefonódik az ilyen rendezvényekkel. (Ez azért is van így, mert az egyre inkább beavatottak a transzcendentális élmény minél mélyebb átélésére törekszenek, amely a tudatmódosító szerekkel érhető el.)

V. BEFEJEZÉS

Összességében elmondható, hogy ez a szórakozási forma egyre inkább terjed világ szerte, ezáltal egyre többen kerülnek kapcsolatba e világgal és jelenti számukra a megélhetés egyik fő forrását. Ennek a kultúrának és a hozzá kapcsolódó életformának megvannak az előnyei és hátrányai is egyaránt. A közvetített értékek, az egyik oldalon, a tudatmódosító szerek használata a másik oldalon említhető többek közt. A partikon résztvevők száma egyre több és több, és ez egyfajta életformává is alakulhat, tehát a résztvevők egész életét megváltoztathatja. A partira járók élete tulajdonképpen két világra szakad, egy racionálisra és egy irracionálisra. Valószínűleg ebben az évszázadban is meghatározó szerepe lesz. „A „techno” nemzetek és nyelvek feletti, a legintellektuálisabb és (egyben) a leginkább szívhez szóló muzsika.”