GYERMEKEK A KÖZLEKEDÉSBEN

 

Gyermekek a közlekedésben

Köztudott, hogy a közlekedés legveszélyeztetettebb résztvevői a gyermekek. Fejlődésük, önállóságuk kialakulásához hozzátartozik a közlekedésre nevelés is. A gyermekek szemével nézve az utca teljesen más alakot ölt, mint ahogyan azt a felnőttek látják. A szakemberek gyakran felhívják a figyelmet arra, hogy a közlekedő gyermek másként lát, hall, gondolkodik és cselekszik, mint egy felnőtt. Tudomásul kell vennünk, hogy életkori sajátosságai, pszichológiai adottságai határozzák meg teljesítőképességét és ezek bizony a közlekedésben elfoglalt szerepük szempontjából is bizonyos korlátokat jelentenek számukra.

A gyermekek megosztott figyelme általában gyengébb, mint a felnőtteké. Általában a számukra fontos dolgokra összpontosítanak és eközben minden más érdektelenné válik. Jellemzően elsősorban a számukra érzelmileg fontos tárgyak, történések foglalkoztatják őket.

A 3-6 éves gyermekek a közlekedési környezetről alig rendelkeznek tapasztalatokkal. Számukra a külvilág tele van új és érdekes helyzetekkel, történésekkel és ezeket ők fel akarják fedezni. Az óvatosság fogalma ekkor még ismeretlen. Magatartásukat elsősorban a spontaneitás irányítja, bár a különböző zajokat korán meg tudják különböztetni egymástól, ám az irány meghatározása még gondot okoz. Hallás után sokszor tévesen értelmezik merről is jön a jármű, amelyet még nem látnak, csak a hangját hallják.

A távolságot is a felnőttektől eltérő módon ítélik meg: a kb. 50m-ről érkező járművet egyszerűen "kicsinek" látják, de az még nem tudatosul bennük, hogy ez a jármű 50 km/h sebesség esetén akár 3 másodperc alatt odaérhet, ami igen veszélyes lehet!

A felnőttek is hajlomosak túlbecsülni a gyermekek veszélyérzékenységét. Nem veszik figyelembe a fejlődési folyamatokból adódó életkori sajátosságaikat, az átlagos képességű gyermekről is azt feltételezik, hogy a közlekedésben felnőttként fognak viselkedni. Miközben igen gyakran maguk a felnőttek szolgálnak rossz példával. Számos szülőként sincs tudatában
annak, hogy gyermekeik közlekedési magatartásának alakulásában rendkívül jelentős tényező az általuk mutatott példa.

A mind hatékonyabb baleset-megelőzés érdekében, már kisgyermek korban el kell kezdeni a tudatos közlekedésre nevelést, melynek elsődleges célja, hogy a gyermekek megismerjék a közlekedési helyzeteket és veszélyforrásokat. Számos szülő nem is ismeri a helyes, követendő magatartásmódokat, amelyek a gyermekek közlekedésbiztonságát erősítik. A kicsik legtöbbször csak a jól ismeret "légy óvatos!", "vigyázz magadra!" általánosságokat hallhatják.

Pedig ami igazán eredményes, az a valódi közlekedési helyzetekben történő gyakorlás. Igaz ez a nevelési módszer jóval több kreativitást és időt igényel, de a befektetett energia a gyermekek biztonságában térül meg.

Közlekedés-nevelési feladatok

Az iskola és a szülői ház közös feladata a gyermeket felkészíteni a biztonságos közlekedésre és megfelelőképpen motiválni. A helyes közlekedési magatartás a gyermek képességeinek függvénye, melyeket a következő tényezők befolyásolhatják:

• a látás, hallás, mozgás fejlettsége,
• a közlekedési ismeretek szintje,
• a készségek gyakorlása,
• akarat és beállítódás.

A gyakorlásnak több módja ismert. Például az iskolába vezető úton, már jóval a tanév megkezdése előtt lehet gyakorolni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az adott útvonal legveszélyesebb helyein ne rögződjön az indokolttól óvatosabb viselkedési minta. A veszélyes helyekre fel kell hívni a nebuló figyelmét, de ezt nem szabad túl hangsúlyozni, mert ennek eredményeként az út más szakaszai háttérbe szorulnak és ott fog majd a gyermek figyelmetlenül viselkedni.

Az első hetekben mindenképpen célszerű elkísérni a gyermeket az iskolába, sőt a tanórák végeztével érte is kell menni, egészen addig, amíg az utat és annak jellemző forgalmi viszonyait meg nem ismeri, és meg nem szokja. Ez idő alatt a felnőtt kísérő feladata, hogy rendszeresen, szabályszerűen gyakoroltassa a gyermekkel a helyes közlekedést és a veszélyhelyzetek felismerését. Azonban arra vigyázni kell, hogy a túlzott féltés a gyermekben nehogy szorongást váltson ki.

Mivel a gyermek előbb-utóbb egyedül jár iskolába, ezért ennek szem előtt tartásával célszerű megválasztani az oda vezető útvonalat. Ne feltétlenül a legrövidebb, hanem a legbiztonságosabb utat ajánlott választani! Lehetőleg ne olyan útvonal legyen, ahol
iskolások ritkán vagy egyáltalán nem járnak. Az egyedül járó gyerek elábrándozik, ami az adott helyzetben akár veszély forrása is lehet. Az együtt haladó gyerekcsapat a - közlekedés más résztvevői számára - az iskola közelében már messziről észrevehető, és ez rendszerint óvatosságra inti a gépjárművezetőket.

A gyermekek biztonságos közlekedését segíti elő, ha otthonról időben indulnak útba. Az izgalom, a rohanás, az elkéséstől való félelem növeli a baleset kockázatát. Általában az iskolába menet a gyermeknek nincs ideje és alkalma a játékra, hazafelé viszont már nagyobb a kísértés. Ha többen találkoznak, akkor gyakran előkerül a labda is. Rá kell szoktatni a diákokat és meg kell követelni tőlük, hogy tanítás után késedelem nélkül, mindig ugyanazon az útvonalon menjenek haza. Azt senki ne engedje meg, hogy az utcán játsszanak.

Rendkívüli időjárási viszonyok (eső, köd, vihar) esetén jobb, ha a kisiskolás felnőtt kísérővel közlekedik. Havazáskor is célszerű elkísérni, hiszen ilyenkor a hó tompíthatja a járművek zaját, a vastag sapkában pedig rosszabbul is hallhat, így esetleg később veszi észre a közeledő járművet.

Fontos, főleg a téli időszakban, amikor a gyermek már sötétben, korlátozott látási viszonyok között indul haza az iskolából, hogy ruházata elősegítse a jobb láthatóságát, ezért célszerű fényvisszaverő elemeket vagy ilyen tulajdonsággal rendelkező mellényt ráadni. A világos vagy feltűnő színű (sárga, narancssárga) öltözék bizonyos passzív védelmet jelent a gyermek számára, hiszen a járművezető ennek köszönhetően korábban észreveheti.

Magatartási normák - gyakorlati tanácsok

A biztonságos közlekedés készségszintű alkalmazásához legalább 3 magatartási normát kell begyakoroltatni a gyermekekkel:

• a járdaszegély szabályt , mely minden áthaladási szakaszra és úttestre lépésre vonatkozik, lényege, hogy a járdáról lelépés előtt a továbbhaladást le kell blokkolni, hiszen a biztonságos zónából a veszélyes zóna határához ért,

• akadály mögül soha nem szabad hirtelen előlépni, mely lehet fa, oszlop, álló jármű stb., mert a gépjárművezető csak akkor tud időben fékezni, ha a veszélyt előre látja,

• és a harmadik norma, az úttesten folyamatosan haladni kell és nem szabad átfutni, hiszen a futással nem lehet a veszélyt elkerülni, ilyenkor az oldalirányú tájékozódás rendszerint elmarad.

A kisiskolások a szabályok szükségességét már megértik. Ebben az életkorban kerülnek új és új közlekedési helyzetekbe, már nem kizárólag gyalogosként. Egyre gyakrabban válik szükségessé számukra, hogy magatartásukat valamilyen szabályhoz igazítsák. Valódi jelentősége a szabályok megtanulásának, a jelzőtáblák megismerésének ettől a kortól válik indokolttá. A szülő - mint modell - által közvetített minta beépül a gyermek közlekedési magatartásába, ezért nagyon fontos, hogy akár gyalogosként, kerékpárosként vagy autósként egyaránt jó példával találkozzanak.

A játékos tanulás kecsegtet ebben a korban a legnagyobb eredménnyel, amikor a gyermek már belátja a közlekedési szabályok fontosságát és még elfogadja a szülő által követendőnek tartott magatartásmintákat. A gyermekek a balesetek felében - bármilyen hihetetlen is -, de a járművek utasaiként sérülnek meg. Ennek ismeretében ki-ki maga döntse el, hogy mindent megtett-e gyermekei életének, testi épségének megóvása érdekében?

A gyermekek védelméről már a születésük előtt gondoskodni kell. Szakemberek körében is régóta tart a vita arról, hogy a terhes nő használjon-e biztonsági övet vagy sem? Az orvosok véleménye e kérdésben egyértelmű: a helyesen használt öv védelmet jelent az anya és a magzat számára is. Különösen a terhesség végső időszakában jellemző, hogy a magzat már igen mélyen helyezkedik el, ezért az övet a has alatt a lehető legalacsonyabb pontokon kell átvezetni. Megoldást jelenthet az úgynevezett "magzatvédő" heveder alkalmazása is, amely a combok között rögzíti az automata öv alsó szárát, így az a növekvő pocak alatt öleli át a testet.

Sokan - tévesen - attól tartanak, hogy az övnek a vállhoz vezető része súlyos magzatkárosodást okozhat egy esetleges ütközés esetén, azonban valójában ilyenkor az övnek ez a része a puhán
beágyazott magzatot egyszerűen néhány centiméterrel odébb tolja, minden szervi károsodás nélkül. Amerikai kutatók az elvégzett vizsgálataik során bebizonyították, hogy a be nem csatolt terhes nők kétszer annyian szenvednek halálos balesetet, mint az övet viselő társaik. Ha pedig a terhes nő az ütközés során a kocsiból kiesik, a magzat-halálozási arányszám már négyszerese az övet viselőkéhez képest. Az e témában folytatott kutatások eredményei egyértelműen igazolják, hogy a terhes nők hárompontos biztonsági öv használatával nyugodtan vezethetnek. Amitől viszont a terhes nőknek tartózkodniuk kell - a terhesség egész ideje alatt -, az a túl hosszú ideig tartó vezetés. Mintegy fél-háromnegyed óra az az időtartam, amelyre ilyenkor egy nő vállalkozhat. A veszélyt ebben az esetben az erősen megtört testtartás okozza, amely miatt a lábak vérellátása és a biztonságos vezetés feltételei nem adottak. Különösen óvakodni kell - a magzat érdekében - attól is, hogy a terhes nő különösen rossz minőségű úton közlekedjen gépkocsival. Amikor már megszületett a baba, mi sem természetesebb annál, hogy hétvégi kirándulásokra, családlátogatásra, vagy egyszerűen csak bölcsödébe, óvodába autóval utazik a gyermek. Ilyenkor - korának, súlyának és testmagasságának megfelelő - védelméről a szülőnek, gépjárművezetőnek kell gondoskodnia.

Gyermekek a gépkocsikban

A KRESZ 48. §. (5.) ".

Becsatolt biztonsági övvel rögzítettnek minősül a biztonsági gyermekülésben rögzített gyermek is.

" KRESZ 48. §. (6.) "

A személygépkocsi első ülésén 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak akkor szállítható, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel és a gyermeket biztonsági gyermekülésben helyezték el."

Orvosi vélemények szerint ahhoz, hogy a gyermek elől ülhessen, testmagasságának el kell érnie a 150 cm-t, mert ez alatt a
kötelezően előírt becsatolt biztonsági öv, nem képes a kívánt hatást elérni, a gyermek ugyanis kicsúszhat. Az ütközéskor a légzsák burkolatát nyitó töltet, valamint a légzsák szintén csak egy adott testmagasság felett funkcionál biztonságosan, ez alatt bizonyos helyzetekben akár maga a mechanizmus is sérülést okozhat. Az autós szülő felelőssége, hogy a gyermekülésből esetlegesen előre kívánkozó gyermeknek ne csupán a törvény tilalma miatt tagadja ezt meg, hanem magyarázza el ennek valós veszélyeit. Van néhány alapszabály, amelyet - melyet ily módon egyetlen jogszabály sem fogalmaz meg - mégsem célszerű figyelmen kívül hagyni. Ezek közül az egyik legfontosabb: menetközben a gyermeket sohasem szabad - főleg rögzítetlenül - hátul magára hagyni. Nem egy tragédia következett be már abból, hogy a szülő hátrafordult nevelni, fegyelmezni a gyermeket. Ugyancsak veszélyes, ha a gyermek egyedül a hátsó ülésen feláll, ide-oda sétál vagy éppen a hátsó ablakban, kalaptartón könyökölve figyeli a mögöttes forgalmat. Ha erre idejében - már csecsemő korától - felkészítik, akkor az válik számára természetessé, hogy menetközben az autóban gyermekülésben vagy ülésmagasítón biztonsági övet használva kell utaznia.

A másik aranyszabály, hogy a gyermeket sohasem szabad felügyelet nélkül az autóban hagyni. A gyermekek igen jó megfigyelők, kérdés nélkül is tudják, hogyan lehet a gépkocsit be-, illetve elindítani. Ha a slusszkulcs a kapcsolóban marad, alig van gyerek, aki a csábításnak engedve ne próbálná meg beindítani az autót.

Nyáron, nagy melegben komoly veszélyt jelent a gyermekek részére, ha a bezárt autóban - mert esetleg elaludt - ott hagyják őket, akár pár percre is. Még árnyékban is pillanatok alatt elérheti az utastér a 40°C vagy még ettől is magasabb hőmérsékletet, ami már közvetlen életveszélyt jelent az autóban lévő gyermek számára.

Ha a gyermek elérte a 3-6 éves kort, autózás közben nem árt a figyelmét néhány körülményre felhívni, többek között arra, hogy a közlekedés különböző résztvevői eltérően védettséggel rendelkeznek. Minél kiszolgáltatottabb a forgalomban megjelenő, annál inkább kell rá vigyázni a gépjármű vezetőjének.

A gyermeknek meg kell tanulniuk azt, hogy noha a közlekedési szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, a szabályok figyelmen kívül hagyásának kockázata korántsem egyenlő.

Ha a gyermek a közlekedésben naponta tapasztalja az egymás iránti felelősség, az udvariasság és előzékenység szükségességét, akkor ezt sajátítja el. Ha az autót vezető szülő a szabályokat igyekszik betartani a gyermek számára ez a viselkedés válik követésre méltóvá!

Kommunikációs segédlet

Célcsoport

-ha a gyerekek önálló célcsoport, megjegyzendő, kevés csak tisztán a gyerekeknek szóló üzenet.

Nekik nagyon fontos, hogy ne a tiltás, ne a tudatos nevelés kerüljön előtérbe, hanem lehetőleg olyan környezetbe kell csomagolni az üzenetet, hogy a gyerek vagy fiatal azonosulni tudjon vele.

Ha a célcsoport szülő, nevelő vagy a gyerek felügyeletével megbízott személy, két dolgot kell szem előtt tartani:

• Tájékoztatni kell ezt, vagy azt a célcsoportot, hogy mit tud vagy mit kéne tudnia a gyereknek, mik azok a veszélytényezők, melyek elsősorban fenyegetik őket.
• Legjobban felépített neveléssel azonnal semmivé foszlik, ha a szülő vagy nevelő, illetve a példakép ellentétesen negatív példát mutat.

Az a szülő, aki a tilosba rángatja a gyermekét, s ez a gyerekben törést okoz, s rendkívüli módon gyengíti a benne épülő szabálytiszteletet.

Példakép:

 A gyerekek másképp gondolkodnak és ez az üzenet hatályosul bennük, amellyel azonosulni tudnak, pláne ha ez valami példakép közvetítésével történik.
A Baleset-megelőzésnek nem a szabályok biflázásával és oktatásával kell foglalkozni, egyébként is kétséges szemlélet az, hogy a szabályok tudása megvéd a balesetektől. A közlekedés nevelési feladatok közül rendkívül fontos a saját tapasztalat a gyerekek rossz sebesség távolságbecslő készségét és az ebből fakadó veszélyhelyzet fejlesztését célszerű gyakorlati példával alátámasztani.

Az ilyen érzetek fejlesztésére fejlesztették ki az osztrák "HALLO
AUTO" fékezd magad" mozgalmat. A gyerek saját maga fékezi az X-ben haladó autót a hirtelen felbukkanó bábu /gyalogos/ megjelenésekor. Saját maga érzékeli a hirtelen lelépés veszélyeit.

Hasonló benyomást kelt a biztonsági öv, vagy gyermekülés használatához a "zuhanópad".

A gyerekek legjobban azokkal az üzletekkel tudnak azonosulni, amelyek az ő életvitelükhöz, érdeklődésükhöz a legközelebb állnak.

Pl.: játékok és a modern internetes megjelenés /honlapok/. Az illusztrációknál lehetőség szerint ne a felnőttek ízlésvilágához közel álló figurákat választunk, hanem a gyerek által díjazottakat, amelyek megdöbbentő módon eltérnek egymástól.