GYALOGOSOK A KÖZLEKEDÉSBEN

 

A legvédtelenebbek a közlekedésben

A közúton közlekedők tábora mindenképp kettészakad gyalogosok és a gépjárművezetők táborára, mintha legalábbis két pártra szakadt volna a közlekedők köre. A balesetekért, veszélyhelyzetekért egymást okolják, pedig ameddig a két jellemző közlekedési mód azonos szinten bonyolódik, addig egymással megbékélve és alkalmazkodva kell közlekedni.

Sokkal egyszerűbb, ha ezt a konfliktust egy közkeletű viccel vagy tréfával ütjük el: a gyalogos is gépjárművezető, csak ő már talált parkolóhelyet .

A közútón haladók közül a gyalogosok a legvédtelenebbek, ők vannak a legjobban kitéve a sérüléseknek, tragédiáknak. A védelmüket a KRESZ (21§), és a büntetőjog is kiemelten kezeli, valamint forgalomszervezési módszerek, műszaki eszközök sokasága is a gyalogosokra leselkedő veszélyek csökkentését szolgálják. A legveszélyesebb átkelőket már régen táblák, lámpák, zebrák, illetve külön utak, az övezetek mellett ún. fekvő rendőrök védik, mégis sok elütés történik. A gyalogos konfliktusok jelentős része visszavezethető arra is, hogy e közlekedési réteg sokkal kevésbé képzett, kevésbé szabálytisztelő s koránál, állapotánál fogva figyelmetlenebb is, mint a gépjárművezetők általában.

A gyalogos védtelenebb és így kiszolgáltatottabb is a fizikai tényezőknek és bár ezzel gyakran nincs tisztában, de sokkal könnyebben háríthatná el a veszélyhelyzeteket saját mozgásának, sebességének kontrolljával, mintha ezt a járművezetőktől várná el. Pláne akkor hiábavaló a partnerre számítani, ha az tömegénél, sebességénél fogva ezt képtelen megtenni. A vasúti sínre tévedő gyalogos nem számíthat a kötött pályás jármű segítségére, hiszen az sem manőverrel, sem pedig fékezéssel nem tudja elhárítani a veszélyt.

Csomópontok közlekedése

A legnagyobb forgalmú csomópontokban épült gyalogos alul- és
felüljárókat kivéve a jármű és gyalogos forgalom millió számban
keresztezi egymást. Nagyon sok gyalogos nem használja a
közlekedésének ezt a legbiztonságosabb módját, és a
legforgalmasabb csomópontokon próbál keresztül jutni az autók
között. Ezzel nagyban veszélyezteti saját testi épségét.

A két legismertebb gyalogos védelmi eszköz a járda, és a zebra. De
jó tudni, hogy mindenre kiterjedő abszolút elsőbbsége sehol sincs a
gyalogosnak. Hiszen a járdán az adott esetben közlekedhet
megkülönböztető jelzést használó jármű, kerékpár, illetve
parkolhatnak autók is. A zebra védettsége még árnyaltabb, hiszen
még szabad jelzésnél is jöhet szirénázó jármű, esetleg kanyarodó
autó. Egyébként is féktávolságon belül még a gyalogosnak sem
szabad lelépni a jármű elé. Az utóbbi időben jellemző, hogy sok
közlekedő figyelmen kívül hagyja a közúti jelzéseket, illetve a
zebrától távolabb próbál átkelni az úttesten. A gyalogosok sokszor
túlságosan bíznak védettségükben, figyelmetlenül lépnek az
úttestre, vagy egyszerűen rosszul becsülik meg a forgalmat, a
jármű távolságát, és sebességét.

Másik jellemző figyelmetlenség, hogy takarásból lépnek az
úttestre, esélyt sem hagyva az autósoknak, hogy megálljanak.
Külön ki kell emelni a gyermekek veszélyezettségét, hiszen ők
sokszor nem is érzik a veszélyt.

Lakott területen kívül a gyalogosok is használják az úttestet és az
esetek többségében szabálytalanul és főleg életveszélyes módon a
forgalomnak háttal teszik ezt. Pedig az ilyen balesetek jó része
elkerülhető lenne az által, hogy a szemben haladó gyalogos látja a
veszélyt, sőt ő is jobban látható ezáltal. Az ittas gyalogosok
körében évente rengeteg áldozatot követel, ha este vagy
szürkületben a környezetbe olvadó ruhában, a járművek előtt
teremnek.

Veszélyforrások, hibás magatartások

A gyalogos "haláltánc" fő színtere persze továbbra is a város, a
lakott terület. Különösen veszélyes helyek a tömegközlekedési
járművek megállói, a rendezvények helyszínei. Ilyenkor a
csoportosan, tömegesen közlekedő gyalogosok még
veszélyesebben közlekednek, figyelmük és fegyelmük a többiek
hatására még lazább.

Természetesen ezek nem csökkentik az autósok felelősségét,
hiszen a gyalogosokra és ezen belül a mozgásukban
korlátozottakra különösen ügyelni kell. A gépjárművezetőknek
megfelelő sebesség megválasztásával óvják a gyalogosokat,
figyelve az egyébként is veszélyesebb útszakaszon, amelyek iskolák, parkok, és játszóterek mellet haladnak el. Ezért ajánljuk, hogy a nagytömegű gépjárművek vezetői ne parkoljanak ilyen helyek közvetlen közelébe, mert a takarásból előlépő gyermek komoly veszélybe kerül.

Ezeken a helyeken fokozott felelősség terheli a gépjárművezetőket is és itt igazán helyénvaló az intelem: csökkentett sebességgel és fokozott figyelemmel kell közlekedni.

A gyalogos, mint fogalom baleset- megelőzés szempontjából nem csak egy közlekedési státuszt jelent, hanem egy gondolkodásmódot. Ha csak a státuszt vizsgálnánk, azt mondhatnánk, hogy aki a közutat gyalog veszi igénybe, az a gyalogos.

De ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy ez a közlekedési réteg nem úgy gondolkodik, mint a járművezetők, hanem a saját céljait, lehetőségeit figyelembe véve közlekedik és dönt egyes szituációkban. Ez még akkor is igaz, ha az illető előtte járművel közlekedett, csak gyalog folytatja az útját. A vezetőknek tehát úgy kell gondolni a partnerre, hogy ő, vagy ők nem a jármű fizikai tulajdonságai, gyorsulása, lassulása, manőverezési képességei alapján döntenek, ezt rendszerint ritkán veszik figyelembe.

A gyalogos-gépjárművezetők veszélyhelyzete döntően abból fakad, hogy nincsenek tisztában egymás szándékaival és lehetőségeivel. A régi vezetéstechnikai iskolák első helyen a szemkontaktus kialakítását írták elő, ebből legalább az kiderül, hogy a partner lát, észlel minket. A szemkontaktus mellett nagyon fontos a körülmények ismerete, a járműnél a tempó nyomnyelve ad eligazítást, hogy a jármű valamilyen manőver miatt nem rám figyel, pl.: gyorsít, lassít, kerül, tolat, stb.

A gyalogos közlekedésénél meghatározó körülmény lehet, a mozgása, életkora, valamilyen korlátozottsága, vagy más körülmények. Pl.: fut, vagy megáll a sebességéről adhat információt, az idősebbek, gyerekek, mozgáskorlátozottak pedig azt az információt közvetítik, hogy irányukban speciális követelmények terhelik a többi közlekedőt. A gépjárművezető döntéséhez mindenképpen figyelembe kell, hogy vegye, hogy a gyalogos hol és milyen módon bukkan fel.

A kijelölt gyalogos átkelőhely egy olyan közlekedési zóna, amely a gyalogosok védelmét hivatott ellátni. Ez természetesen nem jelent abszolút védelmet, mégis a gyalogosok többsége abszolutizálja az ez által nyújtott védelmet. Ha a gyalogosok sokan, tömegesen bukkannak fel ilyenkor figyelmük, felelősségérzetük csökken. A védett út és a tilos jelzés gyakran nem elég visszatartó erő és egyes gyalogosok a jelzéseket vagy a tilalmakat figyelmen kívül hagyva
a közúton teremhetnek.

A párhuzamos közlekedésre alkalmas több sávos utakon a baleset-megelőzést az is nagyban segítheti, hogy az a járművezető, amely előbb észleli a szabálytalankodó gyalogost, a tőle telhető mértékben mindent megtesz annak érdekében, hogy a veszélyt a többi sávban közlekedő autós is észlelhesse és kikerülhesse. Hasonlóan tudnak segíteni, ha a szabálytalankodó gyalogos közlekedési járművek előtt vagy mögött tűnik fel.

Méltatlanul kevés figyelmet fordítunk a vidéki közlekedésre, vagyis a nem városias környezetben bonyolódó gyalogosforgalom okozta veszélyhelyzetekkel. Pedig itt is szép számmal találkozhatunk gyalogossal vagy kerékpárját toló gyalogossal járda híján, a közúton.

A közúti közlekedésben gyalogosnak kell tekinteni:

• Az úton gyalogosan haladó személyt;
• Az úton kerékpárt vagy segédmotoros kerékpárt toló személyt;
• Az úton gyermekjátékkal (pl.: gyermekkerékpárral, rollerrel), gyermekkocsival, kerekes székkel (l. a Függelék II/a pontot), valamint talicskával közlekedő személyt, függetlenül attól, hogy ezek nem mindegyike közlekedhet az úton azonos helyen vagy azonos szabályok szerint.

Nem tekinthetők gyalogosnak az úton állatot (állatokat) terelő, hajtó vagy vezető személyek (ide érte a lovaglókat is), mert ezek vezetőnek minősülnek.

Az úton kézikocsival közlekedők sem gyalogosok, hanem járművezetők. Magatartási előírásaikat az 55.§ tartalmazza.

Kerékpársávon gyalogosan nem szabad közlekedni, mert az úttestnek ez a része kizárólag a kerékpárosok közlekedésére szolgál.

A gyalogosok veszélyeztetettségi szempontból három csoportba sorolhatók. Az egyik terület az, ahol gyalogosokra szinte biztosan számíthatunk, a második amikor gyalogosokkal csak elvétve találkozunk, a harmadik amikor jogszabály alapján felbukkanásukkal nem kell számolunk, megjelenésük eshetőleges.

Az első csoportba a gyalogátkelőhelyek, a lakott területen található útkereszteződések és olyan tömegvonzású helyek
találhatók, ahol gyalogosok láthatólagosan jelen lehetnek. De ide tartozik a tömegközlekedési járművek megállói, iskolák, játszóterek környéke, stb. Ezeken a helyeken a gyalogosokkal és a gyalogosok megjelenésével számítani lehet, ezért a közlekedés valamennyi résztvevőjének mérsékelt sebességgel és fokozott figyelemmel kell közlekedni. A gyalogátkelőhelyeknél és a jelzőlámpás kereszteződéseknél számolni kell azzal a ténnyel, hogy a gyalogosok túlzott biztonságérzettel haladnak át. Ilyenkor ha nincs meg a megfelelő szemkontaktus nem számíthatunk arra, hogy a gyalogos lemond elsőbbségéről. A tömeg vonzása szintén felelőtlenebbé teszi a gyalogosokat, kevésbé figyelnek a közút forgalmára. Az iskolák környékének veszélyei a gyerekek nagy mozgásigényéből és kialakulatlan veszélyérzetéből adódnak.

A második területnél elsősorban azokat a helyeket kell kiemelnünk, amelyek a lakott területtől viszonylag távol vannak, de a helyközi gyalogosforgalom kényszerűen a közúton bonyolódik. Ezek a helyek a lakott területek külső szakaszai, illetve két terület közötti országúti szakaszok.

A harmadik terület ahol a gyalogosforgalom elvileg kizárt, pl.: korláttal, jogszabály által elzárt autópálya, mégis ilyen helyeken is találkozhatunk gyalogossal. Az autópályán megjelenő gyalogos egyik tipikus esete amikor lerobbant gépjármű vezetője, vagy utasai próbálnak segítségért fordulni, pl.: autópálya telefonokhoz.